Lélekgyöngyök a szívemből

"Emlékszik még arra Monsiur, amikor arról írtam Önnek, hogy mennyire féltő és óvó szeretettel vigyáz rám... Valami ősi láng táplálja a tüzét és kiapadhatatlan érzésekkel viseltetik irántam, ahogyan akkor... abban a régi múltban. Járhatunk a kiegyezés korában, vagy a húszas, harmincas években, vagy talán ma. Csak az idők változnak, csak a helyszínek cserélődnek, de a lelkek ugyanazok maradtak. Visszük magunkkal a lelkünket számtalan életeinken keresztül. És visszük az érzéseket, a vágyakat, az emlékeket, amiket ma, mint "deja vu" élünk meg, mert valamikor, valahol, talán már megtörtént... De kristálytisztán már nem emlékezünk. Emlékfoszlányok, képek törnek elő ebben a mai világban, amit megpróbálok összerakni a hitem erejével. És az én törhetetlen, megingatatlan és erős hitem mindkettőnknek elég lesz mon Cher..."