"Monsiur, fel tudja még emlékezetében indézni, azt a délutánt, amikor a kávéház teraszán ültünk... ? A gesztenyefák már lehullatták levelüket, sárga, barna és aranyszínű levelek között sétáltunk, és élveztük egymás társaságát. Mint mindig nagyon figyelmes volt irányomban, ezért javasolta, hogy pihenésképpen térjünk be abba a kávézóba, ahol a sétánk útja vezetett. Csöndes, meghitt kis hely volt, csipkeabrosz, virág és gyertya az asztalon. Egy zongorista játszotta a mi kedves dallamainkat. Most, talán sok száz év távlatából újra átéltem a varázst... valami visszajött ma abból a boldog aranykorból... ahogy visszajött Ön is, mert bolyonghatnak az emberi lelkel több évszázadon, évezreden is át egymást keresve – mindig meg fogják találni egymást. Ahogyan akkor rám nézett, annak minden pillanatát, a gesztusainak minden apró mozdulatát megőrzitem, és előveszem ebben a világban ahol ma is keressük, várjuk és reméjük a csodákat... Úgy érezem hazataláltunk mon cher..."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése