„Az akkori években (lépjünk gondolatban vissza a századelejére) a birtokhatáraink igen közel álltak egymáshoz. Egy kis délutáni hétvégi kikocsizás Önhöz, máris megszépítették a korai tél fagyos szombati napját. Házi muzsikára voltam hivatalos Önhöz, és Monsiur, igen figyelmes volt irányomban, hiszen az akkori idők ünnepelt muzsikusait hívta meg otthonába, hogy meghitt és baráti órát töltsenek el vendégeivel, és szórakoztassanak bennünket, Chopin, Mozart és Csajkovszkij kottába varázsolt dallamaival. Mivel a délután eme idejében még nem fogyasztottunk pezsgőt, a személyzet forró puncsot szolgált fel. A gyümölcsök édes zamata a nyár ízei köszöntek ilyenkor vissza eme italban. Ma már a neten hallgatom a zenét, és a puncsot is magam készítem – de álmaimban még ott van a muzsikás mámor, amit akkor, az Ön otthonában éltem át. Az idők nagyon változnak, de Ön, mon Cher és én nem felejtjük, hogy egykor kik voltunk… és ma, kik vagyunk…?”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése