„És amikor már letetted a nap gondját, meghallgatod ezt a zenét. A történet, akár ma is játszódhatna, hiszen fájdalmas és könyörtelen világban élünk, ahol néha feldereng egy kis fény, ami utat tör magának a szeretet által. Mindnyájan egy jobb és szebb életről álmodunk, és összekulcsolt kézzel, égre néző szemekkel tekintünk fel sokszor az égre, hogy történjen valami csoda, valami mámor, valami más… és ha, hagyjuk, belép az a nagy betűs csoda az életünkbe mon Cher, olyan egyszerűen és tisztán, ahogyan rendeltetett. Ne kérdezze, mi miért történik, csak takarja be bennem azt, ami fáj. Maga, egyetlen pillantása felolvasztja a jégbezárt női lelkemet. És amikor megtörténik a varázslat, talán, Monsiur is megérzi, hazajött az én világomba. Ami néha olyan rózsaszín szíves, vámpíros és halhatatlan szerelmekkel tele és néha szürke, borongós, hideg, ahol még az ötvenfokos pálinka sem segít… de, mégis, egy elképzelt és létező valóság, ami az én életem…” (J.J.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése