„Amikor hallgatom a zenét, és Ön jut eszembe, akkor feldereng ismét valami a múltból… utazzunk most a gondolatainkban még távolabbi időkbe és vidékre. Egy csodás estélyen vagyunk valamikor a múlt században. A régi korok, letűnt aranyidejében járunk, ahol bálok, fogadások és estélyek voltak. Talán ott ismertem meg Önt… Késő ősz volt, de még néha éreztük a napsugarak ízét. A csillárok gyémánt szikrázásában találkozott a tekintetünk...
Aztán… táncra kért, de előtte belenézett a szemeimbe, ahol a tengert látta, szelíd és vad morajlással. Kézcsókra nyújtottam a kezemet és Ön mindent megértett… ahogyan ma is. A zenekar az „Angyalok keringőjét” játszotta, és mi táncoltunk. Szerettem, ahogyan vezet a táncparketten, méltóságteljesen és milyen szabadon… Mennyi századbéli erotika volt a mozdulatában, amikor végigzongoráztatta az ujjait a ruhám bársony szegélyén… Cher Monsieur… valóban megtörtént mindez, vagy csak játék az én világomban…?"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése