"Az együttérzés a te fájdalmad az én szívemben."
(J. Rupp)
Valahol, ezt az idézetet olvastam, és nagyon találó. Az együttérzés azt jelenti, benne élsz a másikban, az ő érzései a tiédek is, hogy abban az együttérzésben mindketten ugyanazt érzitek. Egy halálesetkor szinte már automatikusan mondjuk - "Fogadd őszinte részvétem!" Pedig dehogyis tudjuk, hogy mit érez a másik. Nem tudjuk, csak elképzelni tudjuk az agyunkkal, de nem érezhetjük, mert a szív máshogyan működik, mint az agy. Ha valaki már elveszítette akár egyetlen szerettét is, az tudja, hogy az a lüktető és vérző seb összeforr, begyógyul, de a heg ottmarad.Örökre, és visszavonhatatlanul. A tompa és fájó érzés - a "nincs érzése" mindig vele lesz, egészen addig, amíg valahol, valamikor újra nem találkoznak. Egy másik életben, egy álomban, egy látomásban...
Édesanyámat sok éve elveszítettem, de bennem élnek azok az érzések, gondolatok amiket Ő adott nekem. Bennem él egy kis rész belőle, amit majd én továbbörökítek a lányomban, és amit majd Ő szinten továbbad az ő gyermekeinek. Mindig csak egy kis rész lesz ez anyámból, de generációk fogják őrizni annak az embernek az emlékét, aki valaha élt, és szeretett, aki örült, aki sírt, és aki a miénk volt. A miénk, addig amíg lehetett, aztán elment... Elment, hogy majd újra várhasson bennünket, mert az örök szeretetet még a halál sem tudja sem feloldani sem szétszakítani.
Az együttérzés érzése bennünk él embereknek, mi vagyunk az örök hordozói....
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése