A vigasz érzése akkor tör elő a szívünkből, ha látjuk, hogy valaki a közvetlen környezetünkből szomorú és elkeseredett. Ilyenkor van szükség az emberi szavakra - vagyis a vigaszra, amelyet nyújthatunk, annak akinek szüksége van rá. Sokféle lehet a vigasz... egy szó, egy kézmozdulat, egy simogatás, egy mosoly. Legbelül érezzük, hogy a vigasz mely fajtájára van szükség. Ösztönösen jön a vigasztaló érzés, mert emberek vagyunk. Nem ösztönlények, hanem gondolkodó, cselekvő és érző emberek, akik meglátják azokat, akik szükséget szenvednek, akiknek szükséges a mi vigaszunk. Sohasem fukarkodjunk a vigasz érzésében, ha az élet úgy hozza. Én úgy gondolom, ha jót teszel, százszorosan fogod azt a teremtődtől visszakapni.
"Te légy vigaszom, ha elborul majd napom..."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése