Második lélekgyöngyömül a türelmet választottam.
Azért, mert azt hiszem ez az, aminek jaj de sokszor a híján vagyunk, ugye? Szaladó, kapkodó, és türelmetlen világban kényszerülünk élni, magával ragad ennek a világnak miden örvénye és ezáltal sokszor vagyunk türelmetlenek. Türelmetlenek a boltban sorban állva, az iskolában, a munkahelyen és bizony néha még a neten is (mikor tölt már be az oldal amit szeretnék...) és még sorolhatnám megannyi élhet helyzetet, amikor nem tudunk türelmesek lenni. Pedig a lélek nyugalmához a türelem is kell. Ha türelmetlen vagy, akkor kapkodsz, ideges leszel, és már nem tudod a dolgokat a saját helyükön kezelni. A türelem erényét is meg kell tanulnunk, bizony, hogy tanulnunk kell. Csendre, nyugalomra inteni magunkat, amikor türelmetlenek vagyunk. Az élet sokszor hoz olyan helyzetbe, hogy várnunk kell valamire, és ilyenkor nehéz a nyugalmat megtalálnunk. És most ezen tényleg elgondolkodom, hogy miért? Miért nem tudjuk a dolgok menetét kivárni, miért futunk sokszor értelmetlen köröket? Mert azt a valamit, azonnal akarjuk. Le kellene csendesíteni önmagunkat, figyelni a belső hangjainkra, és akkor tudnánk a türelemmel élni...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése