Hogy én mit értek a szeretet alatt? Valami csodálatos és magasztos érzést, állapotot, ami bennünk van. Minden emberben, de van akinél ez az érzés nem tud, vagy nem akar felszínre törni. Egyértelmű azt hiszem mindnyájunk számára, hogy szeretet nélkül nem élhetünk. Hogy miért? Mert én úgy gondolom, hogy az érzéseink és rezgéseink alapján ítéljük meg az embereket. Ha ránézel egy emberre, akkor már van egy "első benyomás" vagy szimpatikus, vagy nem - de valamilyen érzést mindenképpen kivált belőled. Lehet, hogy rögtön szeretetet érzel, de lehet, hogy ellenszenvet - és sokszor nem is tudod megmagyarázni ezeket a lelkedből fakadó érzéseket. Csak érzed. Ott legbelül, egy ponton. Én sohasem kutattam, vagy kerestem, hogy miért érzek valaki iránt szeretetet. Érzem, és kész. Az én érzésem független attól, hogy a másik ember mit érez. Nem biztos, hogy azért szeretek, valakit, mert Ő is szeret. A szeretet önmagáért van, de valamilyen módon értünk is. A szeretettel minden könnyebb, olyan gondtalan lesz minden, könnyű, légies. A mai világunk egyik nagy betegsége az is szerintem, hogy az emberek nem a szívükkel gondolkodnak, hanem elsősorban az eszükkel. Pedig a szív sohasem hazudik, viszont az értelem megcsalhat bennünket. Olyan természetesnek vesszük, hogy a szeretet érzését, hogy van, hogy nem kell semmit sem tennünk érte. Pedig ez nem így van, "a szív" kemény munkája, hogy működjön a szeretet, hogy át tudjuk adni, és amikor átadjuk a másik ember fényes és csillogó tekintete üzeni nekünk... igen, hazaérkeztél, szeretet...
Ha szeretetről beszélünk, szólnunk kell a feltétlen szeretetről is, amit a gyermekünk iránt érzünk. Mert ez tényleg feltétlen szeretet, hiszen a gyermek egy rész belőlünk, és Őt nem valamiért szeretjük, hanem önmagáért. Elvileg mindenkit önmagáért kellene szeretnünk, de a mi tudásunk talán még túl csekély ehhez. Még nem biztos, hogy úgy szeretünk, ahogy szeretnünk kellene, de tanuljunk, tanuljunk szeretni egymást emberek...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése