Manapság mindenhol azt halljuk, a fiatalabb generáció már nem tiszteli az idősebbeket, és elveszett a tisztelet értéke. Én úgy gondolom, hogy a tisztelet minden embernek, kortól, nemtől, foglalkozástól, és nemzeti hovatartozástól függetlenül kijár. Ennek egy alapnak kellene lennie, de ezt sokszor elfelejtjük, elsiklunk felette, és ennek a következménye, hogy esetleg megbántunk másokat, akár akaratlanul is. Persze tudatlanságból is eredhet a tisztelet hiánya, vagy akár a neveltetésből adódóan - hiszen én alapvetően abban hiszek, hogy a "hozott tudásunk" sokkal erősebb, mint amilyen nevelést kapunk, vagy akár amilyenné a környezetünk formál bennünket. A külső hatások, ingerek nyilván erősen befolyásolják egy ember viselkedését, de sohasem szabad elfelejteni a saját hitvallásodat, elveidet, erkölcsi normádat. Ahányan vagyunk annyiféleképpen értelmezzük magát a tiszteletet, hiszen ami egy embernek talán természetesen, egy másiknak már nem. A tisztelet mások felé, nagyon sok dologban nyilvánulhat meg. Például egy szívből jövő megszólítás, az odafigyelés, stb.
Úgy vélem, maga a szó - tisztelet, sarkal bennünket valamire, figyelmeztet, hogy mindnyájan egyenlőek vagyunk, még ha ez a mostani világunkban nem is van mindig így... Önmagunkat, gyerekeinket ne neveléssel, hanem példamutatással, emberi magatartásunkkal vezessük arra, hogy megéljék, és alkalmazzák a tiszteletet.


"A bennem lakó Isten, köszönti a benned lakó Istent!"



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése