"És ha a végtelenre gondolok... azok a hosszú tengerparti sétáink jutnak eszembe. A sós szél, a szálló homok, a tenger örömteli és síró morajlása... Feltűrt nadrágban, férfiingben ültem Ön mellett, és nem tudom, hogy a víz sója miatt könnyeztem, vagy más miatt... És mennyire szerettük a hosszú séta után a közös pezsgőzéseket. Mennyit nevetett rajtam, hogy imádtam a férfi ruháiba bújni, a kalapját feltenni. Én voltam Ön, és Ön én.... Minden féktelen és őrült játékom részese volt, akkor, és ma is..."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése