A legutóbbi bejegyzésem óta eltelt egy kis idő... de most újra itt vagyok, és hoztam nektek egy újabb kis gyöngyöt a lelkemből. Az elmúlt időben volt némi megtapasztalásokban részem, történtek rossz dolgok, és jók is velem. De azt hiszem lélekben megerősödve, újra tudom írni és fűzni a kis gyöngyöcskéket a lelkemben és a tiétekben is. Sokszor találjuk magunkat olyan helyzetben, amikor azt érezzük, megállt a világ körforgása, és megállt minden, halottak lettek azok a dolgok, és semmissé váltak azok az emberek, akik eddig fontosak voltak nekünk. Elbizonytalankodunk és a döntések meghozatalához kellene a tiszta fej, és a kemény szív.... de remélem sokan vagyunk azok az emberek, akik a szívükkel látnak. Mert aki a szívével lát, sokat szenved ugyan, de előbb, vagy utóbb "megéli" a helyzete valóságos létét, a maga valóságát, és újra visszatalál önmagához. Nem egy eszményképhez, nem egy másik személyhez, hanem önmagához. És olyan mintha kitisztult volna egy kép, és még ha fáj is ott legbelül... begyógyul majd türelemmel, és végtelen szeretettel, amit olyan emberektől kapsz, akik valóban bebizonyítják számodra, hogy igenis értékes vagy, nem egy silány kavics, hanem egy fénylő gyémánt, egy igazi kincs... és akkor ismét érzed, hogy élsz és hogy minden napot meg akarsz élni a maga valóságában a maga csodájában. Erőt kaptál, és erőt is tudsz adni, hited van, és hitet tudsz adni, ember vagy és emberséget tudsz adni.
