Lélekgyöngyök a szívemből

"Ön, az mon Cher, aki a fájdalmas mosoly mögött látja a meztelen valót, és aki még a pokol széléről is visszarántana, ahol csak állok, mozdulatlanul..."

"És amikor az éjszakai fekete csönd helyét átveszi az álomvilágban lépkedő emberi lélek..." 

"A bor aranyló csillogása, és a magával hozott emberi szeretet teszi teljessé a leláncolt asszonyiságom parázsló tüzén nyugvó fájdalmát...”

„A világ valamennyi csillogó és értékes gyémántja sem ér fel mon Cher ölelő karjaiban megtalált boldogsággal…”

Lassan átlépkedünk egy másik esztendőben mon Cher... Vajon milyen lesz az újév? Biztos lesznek örömek, lesznek csalódások, és sokkal több dolgos hétköznap lesz, mint ünnep. Újra eljön a tavasz, a nyár, és talán közösen csodálhatjuk meg majd a rügyező fákat, virágokat. Beköszönt majd a nyár, a maga édes és zamatos, de meleg ízével. Lesz majd megsárgult, lombhullató ősz is... és talán mi is ott leszünk az újesztendő sok-sok napjában, a Jóisten kegyelméből. Ma nemcsak az év utolsó napját búcsúztatjuk, hanem hálát is adunk, hogy újra magunk mögött hagytunk egy esztendőt. Ami jó volt, annak örültünk, és a bánatok, kellemetlenségek is már mögöttünk vannak. Valami elmúlt, és valami elkezdődik... Hamarosan összekoccannak a pezsgős flőték, ragyognak az aranyszínű italok a csillárok fényében, és mi azokra az emberekre gondolunk, akik a szívünkben élnek, akár mellettünk állnak, akár több száz kilométerre tőlünk, és azokra is, akik már csak egy szebb világból tekintenek ránk. Boldogabb és szebb újévet Önnek Cher..."